1.0Könyv Titkokhttps://akonyvtitkoka.cafeblog.huAndreahttps://akonyvtitkoka.cafeblog.hu/author/b-forandreagmail-com/<p><strong>Hallottátok már azt a mondatot?  - Beszélj magadról néhány mondatban-</strong></p> <p>Számtalanszor találkozunk életünk során azzal a helyzettel, hogy be kell mutatni magunkat, szóban, vagy írásban.</p> <p>Csodálva nézem azokat, kik   azonnal frappánsan elmondják jellemzésüket, és mindezt úgy mintha az egyik legtermészetesebb dolog lenne  a világon. A csodálaton túl, némi irigység  bátorságukért, a spontaneitásukért, a laza felvállalok mindent magamról beállítottságukért, amiből igyekszem tanulni.  </p> <p>Véleményem szerint nehéz saját magunkat jellemezni, néhány mondatban leírni, hogy kik is vagyunk.  Sok-sok ilyen jellemzést olvastam el, volt ami magával ragadott, és volt amit inkább egy önéletrajzi bemutatkozásnak éreztem. Valahol a középúton szeretnék maradni, egy önjellemzéses szituációban is,  azt érzem legközelebb a valósághoz.   </p> <p style="text-align: center"><strong><span style="color: #993366">Ha egy-egy történetkeretbe foglalom jellemzésem, a sorok között az ott ÉN vagyok. </span></strong></p> <p> A blogon keresztül  mutatom be a könyvekhez, olvasáshoz fűződő viszonyom és olvasási szokásaim, véleményem az olvasható irodalomról, annak fontosságáról, miértjeiről, kedvenc idézetek, csak úgy mondások, s számos írással.</p> <p>Ennek a folyamatnak az életrajzi elindulását célzom meg támpontnak, hogy egy szeletet bemutassak magamról. </p> <p> </p> <p>A történetem majdnem fél évszázadra nyúlik vissza, mikor 10 éves múltam  nagynéném egy könyvet adott a kezembe, egyrészről le akarta kötni figyelmemet, másrészről tanítónő lévén zsigerből jött a  jó szándéka.</p> <p style="text-align: center">Mikor kinyitottam a Harisnyás Pippit,  sorsom a könyvekkel kapcsoltban abban a pillanatban meg is pecsételődött.</p> <p style="text-align: center"><strong><span style="color: #993366">Szoros életre szóló szövetséget kötöttünk, én és a könyv.  </span></strong></p> <p>Most azt gondolhatjátok, hogy tuti jó tanuló voltam, de ez egyáltalán nem így történt. Valami fura módon a tankövekkel, és azok tartalmával kevésbé voltam kibékülve. A magyar irodalom, a történelem, és a kémia befutó. </p> <p>Mesterhármas, de ez is én vagyok a különcségemmel, a nyughatatlan természetemmel, amit tanáraim sportolás irányába tereltek, többed magammal, kikkel máshogyan nem bírtak. Ezt akkor sportolói tehetségnek hívták.</p> <p>Nem nem! Nem voltam hiperaktív, mint most ahogy megbélyegzik a gyerekeket, én csak eleven voltam. </p> <p>Kézilabda, és egyéb sportok a táborokban, s mindig volt egy-egy könyv, vagy újság, képregény a hónom alatt.  Olvastam a buszon, egy váróteremben, elalvás előtt,  mindenhol volt egy könyvem, párhuzamos olvasást folytattam.</p> <p><strong><span style="color: #993366">Mi az a párhuzamos olvasás? </span></strong></p> <p>Van egy könyv a táskában, egy az éjjeliszekrényen, s az íróasztalon, mert reggelizés közben is lehet olvasni. Az utóbbit sokan egy rossz szokásnak titulálják, s lehet igazuk  van. De nekem akkor is vannak saját pecsétes könyveim, imádtam evés közben olvasni!</p> <p style="text-align: center"><strong><span style="color: #800080">Ahogy életem áramlásában az idő fogalma részt vesz, úgy változtam, változom folyamatosan.</span> </strong></p> <p>Az elolvasott történtek nagyban hozzájárultak az emberekhez, és a világhoz való viszonyomhoz. </p> <p>Írin? Írtam -e valamit? Igen, firkálgattam, de soha nem volt elég bátorságom, bárhova is elküldeni. Így az saját lehetőségeimmel éltem, és a gyerekeimnek fejből elmondott meséket leírtam, emlékezetből. Jó kis időtöltés volt, és önismereti tréning. </p> <p>Majd négy évvel ezelőtt egy magánéleti válság feldolgozása közben leletem rá a meseírásra a közösségi oldalon, és elkezdtem meséket írni, és beküldeni. Katartikus érzés volt a nevemet látni, és a mesét amit írtam, megjelenni egy weboldalon. Ekkor egy alapítvány korlátozott példányban kiadta a mesefüzetnek,  a hátrányos helyzetű gyermekek   a Karácsonyinyi csomagjukba találhatták. </p> <p>Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor kitartó vagy, talán sikerült megragadnom az érdeklődésedet.  Bármelyik ok is amiért még olvasod a sorokat, biztosíthatlak, hogy igyekszem a legjobb tudásom szerint nem csalódást okozni számodra,  az olvasás szeretetét igyekszem átadni az idézetek, saját bejegyzések segítségével. </p> <p> </p> <p> </p> <p>Ha tetszett akkor nyomj egy like!</p> <p>Iratkozz fel a hírlevélre, hogy az új bejegyzésekről értesülj!</p> <p>Megtalálsz a <a href="https://www.facebook.com/konyvtitkokcafeblog/" target="_blank" rel="noopener">fecebook </a>oldalon! </p> <p>Legyél boldog az életedben! </p> <p> </p> <p><img class="alignnone size-medium wp-image-84" src="https://akonyvtitkoka.cafeblog.hu/files/2018/12/Smile-újjak-300x150-300x150.jpg" alt="" width="300" height="150" /></p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich