<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Könyv Titkok</provider_name><provider_url>https://akonyvtitkoka.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Andrea</author_name><author_url>https://akonyvtitkoka.cafeblog.hu/author/b-forandreagmail-com/</author_url><title>Mese Mindenkinek</title><html>&lt;p&gt;Akkor kezdődött közös kalandunk, mikor elindultam Artihoz, a délután háromórai találkozóra. Csendesen esett, sárga esőkabátom kapucniját jól behúztam a fejemre.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-290 alignleft&quot; src=&quot;https://akonyvtitkoka.cafeblog.hu/files/2020/02/sargaernyokabat-1-e1580956269953.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;242&quot; height=&quot;286&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: left;padding-left: 60px&quot;&gt;Ahogy tettem az egyik lábamat a másik után, úgy cuppogott a gumicsizmám a víz áztatta talajon, mintha kacsalábon mentem volna. Kikukucskáltam, hogy lássam hova lépek, megpillantottam egy Sirályt, és egy Kutyát, olyan közepes formát, nagy lógó fülekkel, barna fehér foltokkal.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: left;padding-left: 60px&quot;&gt;Megálltam egy pillanatra, hogy jobban megfigyeljem őket,&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: left;padding-left: 60px&quot;&gt;mintha beszélgettek volna, vagy csak képzelődtem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az erdőbe fák koronái oltalmaztak az esőtől, ekkor vettem észre Fifit, széttártam a karjaimat, hogy megkérdezzem tőle. – Te mit keresel itt?– Választ nem kaptam, szaladt tovább, fittyet hányva az esőre. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Erdőtündér illata belebújt mindenbe, de a vészjósló suttogás megzavarta az idilt. Lélegzetvisszafojtva füleltem, majd lépteimet gyorsra vettem. Arti biztosan tud mindenről.-ezt hajtogattam nyugtatásul. Közben az eső elállt, Nap kisütött, és a sűrű fakoronák alatt heverészett négylábú útitársam. - Ja... Fifi, olyan közepes forma, fehér és fekete foltos kankutya.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;size-full wp-image-294 alignleft&quot; src=&quot;https://akonyvtitkoka.cafeblog.hu/files/2020/02/54256559_1938820096247211_4416157932924698624_n.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;596&quot; height=&quot;800&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Lehuppantam Arti vaskos lábához, intettem neki, hogy itt vagyok. -Ez valóban igaz? Nem a képzeletem űz buta tréfát? – felnéztem a hatalmas bükkfa lomkoronájára várva a választ. Megfontolt komolysággal ingatta fejét, ami Bükkfanyelven egy határozott igent jelentett.. -  A Szivárvány el fog tűnni. nagy baj van! - figyeltem a szél hozta hangokra.  A mumbucoknak is szóltak, összehívják a Tanácsot! – ismét a suttogás, mintha vízhang csengne a fülembe. Szívem hevesebben vert, torkomba gombóc.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A Szivárvány hogy tűnhet el? – kérdeztem csak úgy magam elé mormolva. &lt;strong&gt;Szennyezik a levegőt, a vizeket, az erdőket az egész Földön!&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;color: #008000&quot;&gt;&lt;strong&gt;Ha nem lesz Szivárvány, akkor a légkörünk bajban van!&lt;/strong&gt;&lt;/span&gt;– villámcsapásként suhant a gondolat.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-286&quot; src=&quot;https://akonyvtitkoka.cafeblog.hu/files/2020/02/szivarvagymegmentese.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;564&quot; height=&quot;594&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha a légkör, meg a Szivárvány, akkor velünk mi lesz? – kérdeztem félhangosan, miközben ismét felnéztem Artira. Egy fuvallatnyi idő után mintha széttárta volna a karjait, a bölcs öreg bükkfa barátom. – Gyere, segíts nekünk! - csivitelték a madárkák, majd tovarepülve vitték a hírt a messzi távolba a Tanácsról, meg az Összefogásról.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mit tehetnék én? – tártam szét a karjaimat. Hiszen tudjátok, hogy…- Tudjuk, de azt is tudjuk, hogy jól beszélsz, és jól írsz.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Írd meg! – hangzott egyre hangosabban, de ezt már élesen hallottam. Felpattantam, és elkezdtem szaladni a házam felé, hogy igen, ezt meg kell írni minél előbb, jelenjen meg az újságban.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egy pillanatra megtorpantam, előre hajolva, térdeimet fogva lihegtem a futástól, és a zaklatottságtól.  S mit fogok írni?  Erdőtündér suttogta a fülembe a 300 éves bükkfa barátom tövébe, hogy a Szivárvány el fog tűnni? Ez betojás, ezt nem fogja nekem elhinni senki! Hogyan fogom ezt elmagyarázni az embereknek? A szellő felborzolta a hajam. Nem fogom hagyni a barátaimat egyedül, segíteni fogunk egymásnak, s mosolyogva néztem a Naplementét, ahogy a Sirály, és a vicces Kutya még mindig a parton sétált, Fifi csaholással tudatta velük, hogy mit terveztünk el. A sirály magasba emelkedett, a hírt vitte a messzi távolba. Megírtam, a Szivárvány megmentéséért, szükség van mindenkire, a legapróbb kishangyára, kisgyermekre, óriásra egyaránt. Aki olvassa, adja tovább!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://akonyvtitkoka.cafeblog.hu/files/2020/02/siralyszivarvany-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>