Meglepődve olvastam a blogbejegyzést az oldalon, hogy a vallást összeköti a misztikummal, vagy varázslattal.
A levitáció fogalom jelentéséről ITT olvashatsz bővebben.
Tanulás a tudás alappillére!
Segítségül hívtam egy kiváló Tanító Mestert – Popper Péter tanár Urat, és általa majd mindenki döntést hozhat.
És most mégiscsak számoljunk le a csodákkal.
Van egy érdekes könyv: Mipam. Mipam egy tibeti láma volt, akit az élet lesodort Darjeelingbe. Igen szavahihető embernek tűnik az írása alapján. Akkor látott életében először szőke embert. Rázkódott az undortól, mert úgy érezte, hogy sajt nő ki a fejükből. A világos szemű embereket vakoknak gondolta.
Nos, Mipam elmeséli, hogy amikor még a Himaláján élt, egy napon egy északra vándorló jógi érkezett a kolostorba. Adtak neki vacsorát, egy cellát, ahogy illik. A hagyományos indiai életforma szerint az első húsz év a tanulásé, a második az egzisztencia-teremtésé, s ha kell a harcé, a harmadik a családé és a gyereknevelésé, s végül túl a hatvanon, mindenkitől el kell búcsúzni, s elindulni egyedül az öregség és a halál felé.
Másnap a jógi azt mondta, hogy neki természetesen nincs egy fityingje sem, de hálából a szíves vendéglátásért, bemutatja nekik a levitációt, vagyis a Föld vonzóerejének a legyőzését. A lámák kisereglettek. A jógi lótuszba ült, s még elmondta, hogy negyven éve gyakorolja a levitációt, amit most látni fognak. Azután elhallgatott. Behunyta a szemét. Egy idő után inogni kezdett, majd lassan felemelkedett és kb. 30-40 centi magasan valóban lebegett a föld felett. Azután visszaereszkedett.
A lámák gratuláltak neki, s a jógi büszkeségtől dagadó kebellel távozott. Már elég messze járhatott, amikor a lámák röhögni kezdtek. Gurultak a nevetéstől. Az beszélték:
– Hát ilyen nagy az Isten állatkertje? Ez a hülye negyven évet pazarolt el ebből az inkarnációjából, hogy megtanuljon negyven centire lebegni a föld fölött. És most lebeg…
És én egyetértek velük. El a csodáktól, el a mutatványoktól, el a természetfölötti dolgokban való áhítat és hiszékenység provokálásától, el a szélhámosságtól, az álguruktól, a perselypénzektől, a szent dolgok kiárusításától.
Popper Péter: Várj, amíg eljön az órád – Rekviem Indiáért
Saxum kiadó, 2005
A TÁLTOS blogbejegyzést ITT olvashatjátok. Rátaláltam Popper Péter tanár Úr tanításaira, fogok jönni több kiváló gondolattal Tőle.
S ne hagyjon el benneteket a remény!
Ha tetszett akkor nyomj egy like!
Iratkozz fel a hírlevélre, hogy az új bejegyzésekről értesülj!
Megtalálsz a fecebook oldalon!
Legyél boldog az életedben!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: